Rózsa Niki

Anyu unokatestvére bejelentette, hogy ma meglátogat. Na még ez is… nem elég, hogy sehogy sem találom a megfelelő pasit és még állástalanságom miatt is szenvedek, még a kioktatásait is végig kell hallgatnom. Arról már nem is álmodom, hogy időközben sikerült leszoknia e cseppet…

- Most már igazán találnod kellene egy állást – szólal meg Anyu, miközben éppen a hirdetéseket nézem. Már megint kezdődik. - Próbálkozom, de sehogy sem sikerül. – Most komolyan újra eljátsszuk, amit diplomázásom óta nagyjából minden második héten? - Talán nem…

Újabb családi összejövetel, ahol természetesen ismét nem maradhat el rokonaim kedvenc témája, vagyis az én szekálásom munkaügyben. Nagybátyám az utóbbi két évben már tökélyre fejlesztette ennek művészetét, és láthatóan most sem akar csalódást okozni. Átadja a becserélt…

Tudtam, hogy valami hiányzik a napból… Éppen pakolok a holnapi visszaútra, hogy ne hagyjam utolsó pillanatra, amikor átjön nagybátyám. Eredetileg Anyuhoz, de ha már ott van, nem hagyná ki az alkalmat, hogy engem szívasson. - Még mindig nincs állásod? – tör rám, még mielőtt…

Gondolhattam volna, hogy ez a napom sem megy zökkenőmentesen. Keresztanyám újabb „sürgős ügyre” hivatkozva meghívott ebédelni. És még csak nem is szólt korábban, hogy betervezhessek valami munkát pont a találkozó időpontjára, hogy aztán nagy sajnálkozások közepette…

Újév délelőttjén telefoncsörgésre ébredek. – Ki az már megint? – kérdezem félálomban, a telefont keresve, nem túl hízelgő gondolatokkal a hívóról, bárki legyen is az. Nem tanították meg neki gyerekkorában, hogy embertársainkat zaklatni újév hajnalán kimeríti az…