Rózsa Niki

Tudtam, hogy valami hiányzik a napból… Éppen pakolok a holnapi visszaútra, hogy ne hagyjam utolsó pillanatra, amikor átjön nagybátyám. Eredetileg Anyuhoz, de ha már ott van, nem hagyná ki az alkalmat, hogy engem szívasson.
- Még mindig nincs állásod? – tör rám, még mielőtt annyit mondhatnék, hogy „szia”. – Hogy képzeled így az életet? Vagy azt gondolod, hogy mindig támogatni fognak? Mert akkor tévedsz.
Hát ezt nem hiszem el. Nem találkoztunk már hetek óta, az új évben most látom először, de az első hozzám intézett mondata még véletlenül sem az, hogy „Boldog új évet”, vagy „Örülök hogy látlak”, esetleg „Gyakrabban is járhatnál haza”, hanem megint a munkavállalás szükségességéről szónokol. Tényleg nem képes felfogni, hogy nem jókedvemből vagyok munka nélkül és igazán mindent megteszek, hogy legyen állásom?
- Szia, Laci – erőltetek magamra nyugalmat. Ha kiakadok, amiért nem képesek megérteni, hogy én keresek állást, de nem találok, csak rosszabb lesz; az elmúlt két év tapasztalata ezt mutatja.
- Szóval, még mindig semmi? – folytatja. Ennek komolyan nincs más témája, csak az én csesztetésem állásügyben?
- Nem, még mindig semmi.
- Pedig most már igazán találnod kellene valamit… Mióta is keresel, két éve?
- Igen, két éve – felelem kelletlenül. Nem túl szívderítő bevallani családtagjainknak, hogy évekig tartó próbálkozás dacára sem kellünk sehova.
- Akkor biztosan rosszul csinálsz valamit. Kizárt, hogy ha kitartóan keresel, két év alatt sem sikerül; ennyi idő alatt mindenki talál állást, még a legbutábbak is. – Na kösz, ez kedves. Persze, csak én vagyok olyan béna, hogy egy egyszerű állást sem vagyok képes találni.
- Pedig én igazán mindent megteszek – vágom rá a már megszokott választ, de tudom, semmi értelme; az évek tapasztalatából annyit megtanultam, hogy nem mondhatok olyat, amiből elismernék, hogy talán nem minden teljesen az én hibám, ami ezen a világon történik.
- Ezek szerint mégsem – feleli. – Próbáltál ismerősöknél érdeklődni? Hátha tudnak valamit. – Ez az első értelmes mondata ezen a délutánon.
- Nekem nincsenek olyan ismerőseim, akik tudnak ebben segíteni. – Ha ismernék bárki ilyet, már rég rendes munkahelyen dolgoznék, és engem sem csesztetnének kétheti váltásban, hogy mikor találok már valamit.
- Tegnap láttam egy hirdetést a helyi újságban. Az egyik zalaegerszegi vállalat asszisztenst keres, sürgős belépéssel. Pályázhatnál, hátha sikerül; így rövidesen lehet állásod.
Nem is hangzik rosszul. Mondjuk haza kellene költöznöm és naponta ingáznom, de legalább lenne munkahelyem. Végül megbeszéljük, hogy átküldi a leírást és az elérhetőségeket; elküldöm az önéletrajzom, és még az is lehet, hogy összejön. Meg kell próbálni.