Rózsa Niki

Csörög a telefonom; női hang szól bele, a munkaközvetítőtől hív.
- Azért keresem, mert elküldte nekünk az önéletrajzát, és lenne az Ön számára egy munkalehetőség.
Hirtelen el sem hiszem. Tényleg azt mondta, amit hallani véltem? Lehet, hogy évekig tartó keresés után vége lesz állásom?
- Ez egy mexikói cementgyár, az ő megbízásukból keresünk asszisztenst – folytatja, megszakítva elmélkedésemet.
Igyekszem nem nevetni. Mexikói cementgyár? Tudom, nem illik kinevetni a lehetséges leendő munkaadómat, de akkor is vicces.
- Be tudna jönni kedden délelőtt egy megbeszélésre?
Persze, hogy be tudnék. Megbeszéljük tízre és már vége is a beszélgetésnek.
Szóval kedd. Addig még van négy napom, így előveszek egy álláskereséssel foglalkozó könyvet, hogy felkészülhessek a várható kérdésekre. Alig tettem le a telefont, de máris borzasztóan izgulok. Remélem, ezúttal sikerül.

*

Délelőttre van időpontom; egy órával korábban elindulok, hogy biztosan odaérjek. Nincs túl messze, hamar megtalálom; irodaház, több cégnek otthont adó épület. Megkeresem őket a földszinten elhelyezett táblán, majd felmegyek az emeletre. Pár perc várakozás után érkezik egy nő, majd amikor elmondom, hogy állásinterjúra érkeztem, bevezet egy irodába és hellyel kínál.
- A munkája az lenne, hogy telefonon, illetve emailben válaszol az ügyfelek kérdéseire, ami azt jelenti, hogy nagyrészt irodai munkát fog végezni. Elfogadható ez önnek?
Ez nem hangzik túl biztatóan. Egész nap a gép előtt ülni és várni a beérkező leveleket meg telefonokat, majd idióta kérdésekre válaszolni. Máris tudom, hogy nem nekem való ez az állás. De ha már itt vagyok, akár végig is csinálhatom. Elvégre ha meg is kapom az állást, a végén még mindig mondhatok nemet; az interjú során szerzett tapasztalat pedig később még jól jöhet.
- Tulajdonképpen igen – felelem, és megpróbálok érdeklődőnek tűnni. Miért csak az olyan állások találnak meg, amikhez semmi kedvem? Tényleg csak azokat hirdetik meg, amikben semmi kihívás, a többire pedig ismerősöket alkalmaznak?
- Milyen nyelven beszél még az angol mellett?
- Német és francia.
- Akkor Ön a német és francia részlegen dolgozna, és az e nyelveken történő tájékoztatás lenne a feladata.
Igyekszem érdeklődést mutatni, mintha minden vágyam az lenne, hogy egy gép előtt ülve várjam az ügyfelek leveleit és telefonjait.
- Az első hat hétben az lesz a feladata, hogy megtanuljon minden jogi anyagot, amelyek alapján majd tájékoztatja az ügyfeleket; természetesen ez már beleszámít a munkába.
Úristen. Megint az egyetemi magolós félévek, amikor az ember csak a vizsgáig emlékszik a tanultakra, utána elfelejti az egészet. De itt nem lehet elfelejteni, itt folyamatosan használni kell. Mennyi az anyag, ha hat hétig kell tanulni? Olyan lesz, mint egy intenzív tanfolyam? Ha igen, akkor többet kell tanulnom, mint vizsgaidőszakban bármikor pedig azt hittem, annál nincs rosszabb. És a végén vizsgázni kell belőle? Ha nem tudok mindent, kirúgnak? Mi van, ha nem emlékszem mindig mindenre? Megnézhetem a kért dolgot valahol, vagy mindent fejből kell mondanom?
- Rendben… Most leteszteljük a német-és franciatudását.
Hogy mit akarnak? Erről miért nem szóltak előbb? Az igaz, hogy tudok németül, de gimi óta inkább csak TV-nézéskor és olvasáskor használtam, szóval mindent értek, de a beszédhez kell pár nap, amíg újra belejövök. A francia szerencsére jól megy, de a nyelvet beszélő munkatársukat nem tudják elérni telefonon, így ennek tesztelése későbbre marad. A némettudásomat viszont most le is tesztelik. Próbálok mosolyogni és leplezni a pánikot, ami hirtelen úrrá lett rajtam.
Nyugi, lényeg, hogy nyugodt maradj. Semmi olyan nem történhet, aminek végzetes következményei lennének; legfeljebb nem kapod meg az állást, de azt úgysem akarod, akkor meg minek izgulni – ismételgetem. Nyugi. Csak semmi pánik.
Közben a nő kimegy, hogy behívja munkatársnőjét, aki hamarosan érkezik is. Elkezd kérdezni az életemről, céljaimról, tulajdonságaimról… Láthatóan kevésbé beszéli a nyelvet, mint én. Próbálok legjobb tudásomnak megfelelően válaszolni, de azért érezhető, hogy rég beszéltem tisztességesen németül. Ha ezt tudom, biztosan ismétléssel töltöm a hétvégét. Így viszont az interjúztató nő azzal jön vissza, hogy munkatársa szerint társalgási szinten beszélem a németet, ezért sajnos nem felelek meg az állás követelményeinek. Viszont a jelentkezésem megmarad a nyilvántartásban, így ha lesz megfelelő állás, fel fognak hívni.
Szóval ez sem jött össze… Nem mintha minden vágyam az lenne, hogy asszisztensként dolgozzak egy cementgyárnál, hogy naphosszat egy asztalnál ülve válaszoljak idiótábbnál idiótább kérdésekre, de, ahogy a családom mondja, valahol el kell indulni.