Rózsa Niki

Reggel a telefonom jól ismert csengőhangjára ébredek… Nem, ezúttal nem képzelem azt, hogy valaki keres, miközben csak az ébresztőóra jelzi, ideje felkelni. A nagybátyám hív, hogy a könyvesboltban van és szeretné tudni, mire cserélje a karácsonyra nekem ajándékozott könyvet.
Tényleg, az ajándékkönyv. Már el is feledkeztem róla. Karácsonyra nagybátyáméktól egy Londonról szóló könyvet kaptam, mivel tudják, mennyire szeretem a várost. Csakhogy ezzel nagyjából a család háromnegyede tisztában van (aki pedig nem, csak azért nem tudja, mert még soha nem találkoztunk), így ugyanezt a könyvet már egy éve megkaptam Anyutól. Eddig még nem volt részem olyan élményben, hogy egy ajándékról csak a fa alatt derült ki, hogy már megvan nekem; most viszont már tapasztalatból mondhatom, hogy egy élmény. De tényleg; miközben kicsomagoltam az ajándékot, Anikó megjegyezte, hogy lehet, már megvan nekem, én pedig a könyvet meglátva megállapítottam, hogy tényleg megvan, erre felajánlották, hogy becserélik. Erre kerül sor ma. Ha lenne „ki kapja meg legkésőbb a karácsonyi ajándékát” - verseny, minden bizonnyal én lennék a győztese.
Gondolataimból nagybátyám hangja hoz vissza, aki elsorolja, milyen könyvekből választhatok. A kínálatban megtalálható egy könyv Olaszországról, ami már szintén megvan, egy másik Rómáról, az még nincs, Loire menti kastélyok, Rajna menti kastélyok, és még egy sereg érdekes kiadvány. Laci kérdésére, hogy melyiket szeretném, javaslom, válassza ki ő, elvégre utókarácsonyi ajándék, legyen nekem is meglepetés. Hétvégén hazamegyek és akkor megtudom, melyiket kapom.