Rózsa Niki

A megrendelő visszaigazolta a munkát. Az ügyvezető szerint felhívta a referenciákat, ami furcsa, mert minden hivatkozott ismerőst megkérdeztem és egyiküket sem kereste meg. Kezd egyre gyanúsabb lenni ez az egész; ha tényleg olyan komoly cég, ahogy állítja, miért nem ellenőrzik a nyelvtudásom, és miért nem hívnak be egy beszélgetésre a többi jelölttel együtt, mielőtt nekem adják a megbízást? És ha fel sem hívták a referenciáimat, hogyan igazolhatták vissza a munkát, ha előzőleg világossá tették, hogy az ajánlások fontosabbak a tényleges nyelvtudás tesztelésénél? Bár sohasem volt saját cégem, de ha egy fontos munkára keresnék alkalmazottakat, biztosan nem kockáztatnék. Mi van, ha a tolmács egyáltalán nem beszéli a nyelvet, vagy közel sem annyira tökéletesen, mint amennyire a munka megkívánja? És miért pont én kaptam a megbízást, hiszen alig néhány hete küldtem nekik önéletrajzot, miközben állításuk szerint sok más frissdiplomás dolgozik még nekik, akiket már jól ismernek? Erről meg is kérdeztem az ügyvezetőt, mire az volt a válaszkérdés, hogy van bármiféle gond az angoltudásommal? Természetesen nincs, érdekes is lenne egy diplomával és a nyelv napi használatával, de azért felettébb különös, hogy egy friss jelentkezőt választanak egy ennyire jelentős munkára egy már bizonyított munkatárs helyett; ha rajtam múlna, az újonnan érkezetteket előbb biztosan kevésbé fontos munkákban próbálnám ki, mielőtt bedobnám őket a mély vízbe. Legszívesebben kapásból visszautasítanám, de lelki szemeim előtt azonnal megjelenik Anyu, a nagybátyám és a többi rokonom, amint a szememre vetik, hogy nem szeretek dolgozni, egyébként meg hogy akarok munkát találni, ha nekem semmi sem jó. Így igent mondok, remélve, hogy ezúttal nem igazolódik be a megérzésem és ők mégis egy komoly cég, akik igazságos szerződést kötnek velem és legfőképpen a megállapodásnak megfelelően kifizetik a tolmácsolásért járó pénzemet. Az egyetlen dolog, ami változatlanul aggaszt, hogy továbbra sem ragaszkodnak a személyes találkozóhoz; az ügyvezető szerint „megértőek, tudják hogy mennyire elfoglalt vagyok, és nem kívánhatják azt tőlem, hogy minden programomat lemondva a rendelkezésükre álljak akkor, amikor ők azt szeretnék”. Csodálom az optimizmusukat, hogy ennyire biztosak abban, hogy a közvetítő cég a legmegfelelőbb jelöltet küldi hozzájuk. De majd kiderül, amikor ott leszek. Ha már felajánlották a lehetőséget, élek vele és végigcsinálom; így a családtagjaimnak nem lesz okuk azzal vádolni, hogy nem teszek meg mindent az állástalálás érdekében. Már csak ezért is érdemes belevágni.