Rózsa Niki

Holnap kezdődik a tolmácsolós munka. Rettenetesen izgulok. Milyen lesz? Milyenek lesznek a hallgatók? Az oktató? Ha küldenek egy ausztrált, megőrülök. Az egy dolog, hogy az évek során sikerült megszoknom a CNN ausztrál tudósítóinak a beszédmódját, de nem biztos, hogy minden vágyam egy egész héten keresztül egy ausztrál előadó éneklésre hasonlító előadására figyelni, miközben fordítanom is kell mindent, amit mond.
Mára beszéltünk meg találkozót a közvetítő cég ügyvezetőjével, hogy aláírjuk a szerződést. Nem tudom, miért nem lehetett korábban; kizárt, hogy egy komoly cég vállalja a kockázatot, hogy esetleg mégsem jelenik meg a tolmács a találkozón, még akkor is, ha van néhány nevük vészhelyzet esetére. De ez már nem is meglepő azok után, hogy mindenféle előválogatás nélkül megkaptam a munkát, mindössze néhány héttel azt követően, hogy elküldtem a cégnek az önéletrajzom, ráadásul úgy, hogy előzőleg senki sem ellenőrizte az angoltudásom szintjét. Ez már önmagában is szerfelett különös. Erős a gyanúm, hogy vagy a cég és a tanfolyam nem komoly, vagy átverés az egész. Mindenesetre utánanézek a cégnek; a honlapjuk alapján komolynak tűnnek, de teljes képet csak akkor kapok, ha majd ott leszek és elkezdem a munkát. Talán csak arról van szó, hogy túl sok krimit nézek és szabályos üldözési mániám alakult ki, de még mindig jobb feleslegesen aggodalmaskodni, mint a végén kellemetlen meglepetéseket átélni. Ennek jegyében vágok bele a megbízásba. Elvégre mi a legrosszabb, ami történhet? Dolgozom öt napot és nem fizetik ki, de tapasztalatszerzésnek így is jó. Ezen a munkán semmit sem veszíthetek, viszont sokat nyerhetek, így túlzott aggodalomra semmi ok – próbálom meggyőzni magam, miközben a megbeszélésre készülök. A legfontosabb a magabiztosság és a profizmus, és a siker nem marad el.
Egy bevásárlóközpont kávézójában találkozunk, ahova a biztonság kedvéért magammal viszem reklámmenedzser végzettségű barátnőmet, mint egy nagyvállalatnál alkalmazásban álló jogtanácsost, hogy úgy tűnjön, van hivatalos jogi képviselőm, szóval meg se próbáljon átverni. Ugyan Léni sohasem tanult jogot, de az egyik volt barátja ügyvéd, így volt alkalma elsajátítani néhány dolgot a két hónap alatt, amíg együtt jártak – most ez tökéletesen megfelel a célnak. Barátnőm mindenesetre tisztában van azzal, hogy érhetünk el tökéletes hatást – feltűzte a haját és szemüveget vett fel, hogy komoly ügyvédnő benyomását keltse, és már indulhatunk is a megbeszélésre.
Könnyen felismerjük egymást; leendő munkaadóm fiatal, magas, szőke, első látásra szimpatikusnak tűnik. Meglepetten veszi tudomásul, hogy nem egyedül érkeztem, de nem emel kifogást Léni jelenléte ellen. Barátnőm nagyszerűt alakít – látva feltűzött szőke haját, szemüveg mögé bújtatott komoly arcát, kiskosztümjét, senki meg nem mondaná, hogy valójában semmi köze az ügyvédek világához. Megiszunk egy cappuccino-t, majd Bálint ideadja a szerződést, hogy írjam alá. Alaposan átolvasom, mint mindent, amit alá kell írnom, majd odaadom Léninek, hogy mint „ügyvédem”, ő is nézze át. A megbízást meghatározott időn belül bármelyik fél visszamondhatja, nem megfelelő fordítás esetén a szöveget javítani kell és csak azután jár pénz… a munkaadónak a felmondást legalább huszonnégy órával előbb be kell jelentenie, különben plusz egy napnyi járandóságot köteles megfizetni… Igazságosnak tűnik, és Léni is azt mondja, aláírhatom, így megteszem. Bálint szintén aláírja a dokumentumot, majd röviden ismerteti a megbízó cég elvárásait a munkával kapcsolatban: azt szeretnék, ha nem fordítanék le mindent szóról szóra, csak a lényeget. Ennek őszintén örülök; amúgy sem lehet minden esetben egy másik nyelvre tükörfordítani, és hozzávéve még azt is, hogy szinte teljesen tájékozatlan vagyok a területen, amivel egy hétig foglalkozni fogok, ez külön megkönnyebbüléssel tölt el.
Meglepő módon csak ezután kerül sor angoltudásom kipróbálására; kíváncsi lennék, mit szólna munkaadóm, ha mégsem tudnék olyan jól, mint ahogy azt az önéletrajzomban leírtam. De jól elbeszélgetünk abban az öt percben, amit tudásszintem felmérésére szánt, és már véget is ér a találkozó. Elköszönünk azzal, hogy másnap jelenjek meg a szervező cég székhelyén és legyek profi. Hát rendben, én mindent megteszek.