0. Álomdiák
Álom, mert ilyen szinte csak a filmekben van; ennek jegyében kapta a nullás sorszámot. Komolyan gondolja a nyelvtanulást, nyelvvizsga vagy külföldi munkavállalás céljából, de használható tudást szeretne és ezért hajlandó dolgozni is. Nem képzeli azt, hogy ha már tanárhoz jár, azzal automatikusan meg van oldva minden, a házi feladat megoldja önmagát, illetve a tudás a levegővel együtt száll a fejébe; tudja, hogy a siker elsősorban rajta múlik. Szorgalmasan gyakorol, sikeres nyelvvizsgát tesz/állást kap külföldön/eléri a célját, amiért elkezdett magánórákra járni; a baráti viszony jellemzően az órák befejeztével is megmarad. Az egyik ok, amiért érdemes tanítani.
1. Reménybeli diák
a. Telefonál, élénken érdeklődik, én válaszolok a kérdéseire, majd pár perc után elköszön azzal, hogy átgondolja és majd még hív. 99%-uk soha többé nem jelentkezik.
b. Telefonál, megbeszélünk egy időpontot, várom, de nem jön el.
c. Telefonál, megbeszélünk egy időpontot, és tényleg eljön, valószínűsítve, hogy nálam fog tanulni. Ő a tényleges diák, bővebben kifejtve lásd alább.
2. Tényleges diák – avagy tipikus indokok egy nyelvóra lemondására
a. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, aztán soha többé nem látom.
b. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, azzal, hogy bizonyos körülmények esetén, úgy mint a gyerek betegsége, nem tud jönni, majd másnap, minő véletlen, megbetegszik a gyerek, diákot meg nem látom többé.
c. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, majd az első óra közepén feláll azzal, hogy amit tanulunk, elfelejtette és inkább átnézi, meg majd telefonál. Ez lefordítva annyit tesz, hogy eszében sincs újra jelentkezni, és soha többé nem látom.
d. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, megtartjuk az első órát, megkérdezem hogy mi az amin esetleg változtassunk, mondja hogy ez így tökéletes, legközelebb mégsem jön el.
e. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, megtartjuk az első órát, megkérdezem hogy mi az amin esetleg változtassunk, mondja hogy ez így tökéletes, majd pár nap múlva közli, hogy talált egy másik tanárt, közelebb a lakásához/munkahelyéhez. Mert célszerűbb először a város másik végén tanárt keresni, majd miután a fél napunkat eltöltöttük utazással, hirtelen és persze teljesen véletlenül felbukkan a semmiből egy tanár, aki hogy-hogy nem, pont a közelben lakik és van is szabad időpont az órarendjében.
f. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, megtartjuk az első órát, megkérdezem hogy mi az amin esetleg változtassunk, mondja hogy ez így tökéletes, majd pár nap múlva közli, hogy megkapta a külföldi állást, amit még korábban megpályázott, így egy héten belül utazik is. Mert nem lett volna több értelme előbb megvárni, hogy megkapja-e a munkát és csak utána nyelvtanárt keresni.
g. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, megtartjuk az első órát, megkérdezem hogy mi az amin esetleg változtassunk, mondja hogy ez így tökéletes, további néhány óra következik, majd szó nélkül eltűnik.
h. Néhány hét/hónap után közli, hogy jók az órák meg minden, de meggondolta magát és nem jön többet; a hirtelen hangulatváltozás oka azóta is rejtély.
És végül, akik nem tűnnek el váratlanul, előzetes értesítéssel vagy szó nélkül…
3. Rendszeresen órára járó diák
a. Szülői nyomásra jár angolra, többnyire a bukás elkerülése céljából; érdeklődés közel nulla, nyelvérzéke kb. mint egy matekkönyvnek, gyakorolni maximum órán hajlandó, motiváláshoz minimum egy amerikai szórakoztató műsor teljes kreatív csapatára szükség lenne. Sikeres nyelvvizsgáig eljuttatni legalább olyan könnyű, mint joghurtot eladni egy könyvesboltban: nem lehetetlen, de komoly erőfeszítést igényel.
b. A nyelvtanulás egyedüli célja a nyelvvizsga megszerzése, többnyire diplomához, utána soha többé nem áll szándékában használni a nyelvet, ennek megfelelően az egyetlen motiváció, hogy mielőbb levizsgázzon és utána örökre elfelejthesse a nyelvtanulást – mintha nem lenne közismert tény, hogy az angollal szinte bárhol elboldogul az ember a világban, illetve sosem lehet tudni, mikor kell az embernek állást váltania, ahol szinte mindig alapkövetelmény az angol nyelv ismerete.
c. A nyelvtanulás célja a nyelvvizsga megszerzése, némi érdeklődést is mutat az angol iránt, de annyira nélkülöz mindenfajta nyelvérzéket, és ezzel párhuzamosan annyira nem figyel még arra sem, amit egyszerűen csak átmásol, hogy egy sikeres nyelvvizsga esélye kb. annyi, mint Paris Hiltonnak doktori címet szerezni a Harvardon – semmi sem lehetetlen, csak kicsit nehezen elképzelhető. De próbálkozni azért lehet.
d. Szintén nyelvvizsga céljából tanul, utána tovább szeretne foglalkozni a nyelvvel, gyakorol is szorgalmasan; aztán hirtelen bejelenti, hogy jelentkezett nyelvvizsgára, amikor még messze nem elegendő hozzá a tudása. Persze nem megy át, amin komolyan meglepődik. Többet nem jön órára, mert ha önhatalmúlag, kellő felkészülés nélkül elmegyünk vizsgázni és nem sikerül, az nyilván a felkészülés hiányosságai miatt történhetett, még véletlenül sem a túl korai időpontválasztás az oka.
e. Komolyan szeretne megtanulni angolul és használni is akarja a nyelvet a jövőben, gyakran külföldi munkavállalás céljából; az egyetlen gond, hogy nem a szorgalmáról híres, pedig ha áldozna rá egy kis energiát, jól meg tudná tanulni a nyelvet. De tényleg, mi a nehéz a nyelvtanulásban, amikor egy sereg eszköz csak arra vár, hogy segítsen ebben? Filmek, dalok, cikkek, beszélgetés anyanyelvűekkel... Matekórán odadobnak az embernek egy feladatot, hogy oldd meg, kreativitás nulla, a nyelveknél viszont a lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen. Szeretnék úgy megoldani egy matekpéldát, hogy közben valójában szórakozom...
